A tiszakécskei ártéri erdő a Hortobágyi Nemzeti Park részét képező Közép-Tiszai Tájvédelmi Körzethez tartozik.

A Közép-Tiszai Tájvédelmi Körzet létrejöttének alapját a terület értékes madárvilágának megőrzésére alapított Pélyi Madárrezervátum adta, még a múlt század hetvenes éveinek közepén. Ezt követően néhány évvel, 1978-ban megalapították a Közép-Tiszai Tájvédelmi Körzetet, amely a Tisza középső magyarországi szakaszán, mintegy 134 fkm hosszon a folyó hullámterének jelentős részét magába foglalja. A kijelölésnél természetvédelmi oltalom alá kerültek a kiskörei vasúti hídtól a tiszaugi közúti hídig a folyó legértékesebb szakaszai, továbbá az árvízvédelmi töltések közötti holtágak, rétek (legelők, kaszálók) és erdőterületek.

A Közép-Tiszai Tájvédelmi Körzet alapadatai:

Alapítás éve: 1978

Természetvédelmi törzskönyvi száma: 158/TK/78

A természetvédelmi kezelésért felelős szerv: Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság

A terület kiterjedése/nagysága:

Ingatlan-nyilvántartási adatok szerint: 9294,3894 ha

Védett: 8442,3421 ha

Fokozottan védett: 852,0473 ha

Tervezett bővítés: 7181,7198 ha

Összesen: 16476,1092 ha

Közigazgatási elhelyezkedése, kiterjedése:

Érintett megyék:
Bács-Kiskun Megye
Csongrád Megye
Heves Megye
Jász-Nagykun-Szolnok Megye

Érintett települések:
Bács-Kiskun megyében: Lakitelek, Tiszaalpár, Tiszakécske, Tiszaug
Csongrád megyében: Csongrád
Heves megyében: Kisköre, Pély
Jász-Nagykun-Szolnok megyében: Besenyszög, Cibakháza, Csataszög, Csépa, Fegyvernek, Kőtelek, Martfű, Nagykörű, Nagyrév, Rákóczifalva, Rákócziújfalu, Szajol, Szolnok, Tiszabura, Tiszabő, Tiszaföldvár, Tiszainoka, Tiszajenő, Tiszakürt, Tiszapüspöki, Tiszaroff, Tiszasas, Tiszasüly, Tiszavárkony, Tószeg, Törökszentmiklós, Vezseny

A tiszakécskei Tisza – parti idős ártéri erdő a Tiszai folyómeder közvetlen környezetében található. A hordalék által biztosított tápanyagban gazdag és megfelelő nedvességtartamú talaj segítette elő a ligeterdő kialakulását. A tavaszi hónapokban a Tisza vize elárasztja ezeket a területeket és az árvíz hozzájárul ahhoz, hogy a megfelelő nedvesség mellett életképes ártéri erdő maradjon fent ezen a területen. Többnyire ártéri bokorfüzes és puhafás liget alakult ki, amiben gyakorta előfordul fehér fűz, fehér nyár, nyír, tölgy és éger. Gyakran átjárhatatlan az aljnövényzet gazdagságának köszönhetően. Nagy vízigényű terület, amely nagy vízmennyiséget használ fel és tárol. Az áradások idején a talaj szivacsszerűen szívja magába a vizet s csak a felesleget engedi vissza a folyó medrébe ezzel csökkentve az aszályhajlamot. Az ártéri erdő segít megőrizni az élővilág fajgazdagságát, meghatározza és szebbé teszi a táj jellegét.